Ezt a blogot azért kezdem el írni, mert eljött az ideje. Így közelítve a 35 felé érzem, hogy valami nagyon nem klappol az "itt és most"-ban. Eljött az a pillanat, amikor összegyűlt annyi motiváció és ötlet, amikkel már el tudunk indulni valamerre. Többesszám 3. személyben. Merthogy nem vagyok egyedül ezen szándékommal. Van két férfi az életemben, akik erre sarkallnak. Az egyik 5 éves múlt 3 hónapja, a másik 34 éve. Ők ketten az én hajtóerőm. Miattuk (is) csinálom majd végig azt, ami előttünk áll. És miattuk írom ki magamból azt a sok sz@rt, ami beragadt és nem hagyják hogy továbblépjek. Leföldelnek.

A blogom célja hosszútávon az, hogy valahol kulturált formában vezethessem (vissza)fejlődési folyamatom és utunk állomásait, hogy ha elakadunk, legyen hol visszanézni, mi a baj, miért nem megy a szekér tovább.

Mert vannak céljaink és álmaink. Mindezek eléréséhez pedig nagy lépéseket kell tenni, lemondani dolgokról, elhatározni és tartani magunkat ahhoz, amit elhatároztunk. Kipucolni a szemetet. Nehéz menet lesz, de van rá 10 évünk. Merthogy felállítottunk egy 10 éves tervezetet boldogságunk megtalálásához. Ennek első lépése ez a napló.